"....Magamba néztem és ezt láttam...."
"Nekem fontos ez a barátság,
És sajnálom, ha ez nem látszik.
Sokszor összekapunk,
És általában az én hibámból.
Rossz látni amit írsz,
De talán épp erre van szükségem, hogy észhez téríts.
Sok szarságot csinálok vagy épp mondok,
És csodálkozom, hogy nem mondod "Ennyi volt, nem maradok!"
Bár már úgy érzem, ha így folytatom,
Ezt a barátságot is baszhatom...:(
Sajnálok mindent amit teszek,
De egyedül a változás nem megy...
Tudom, téged vádollak olyannal ami az én hibám,
Így könnyebbnek tűnik, de ez mégis baromság.
Baromság az egész amit teszek,
Ilyenkor az első gondolatom "Jobb ha nem létezek.."
Most nagyon megkattantam,
És igen...hazudtam.
Nem magamtól féltelek,
Hanem félek segítséget kérni.
Szükségem lenne rád, most mindennél jobban.
S mégsem merek szólni....
Mert elbaszok mindent amihez hozzá tudok nyúlni.
Legszívesebben bőgnék mint egy kis gyerek,
Hisz én basztam el az életem.
Magamban néztem és amit látok nem tetszett,
De mégis ez maradok, ellene nem teszek....
Talán túl hiú vagyok, vagy sok fájdalom ért,
S mégis vagy egy ember, aki mindig mellettem marad, s megért.
De már ezt is elbasztam ez az én formám,
Több barátot vesztettem el mint bárki más."
Sajnálom a dolgokat... de képtelen vagyok most segítséget kérni, ne kérdezd miért, mert fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy most jutottam el arra a szintre, hogy rájöttem mekkora fasságokat csináltam amit nem kellett volna. És papámban is igazad volt....csak nem mertem bevallani.... Azért nem mentem be idáig hozzá mert nem akartam.Pénteken szintúgy csak kifogást kerestem ,hogy ne keljen bemennem.... De ezt mind azért, mert amikor láttam, eszembe jutott, hogy mennyire nem voltam mellette olyan sok időt mint kellett volna....És már nála is könnyesek voltak a szemeim, pedig még viccelődött is meg minden. Tiszta jól volt. De ma azért kattantam meg mert hétfőn műtik. És ha nem élit túl, én nem tudom mit csinálok magammal.... nem voltam ott neki mindig.... pedig nagyon szeretem, és most félek, hogy elveszítem. Most amikor láttam pénteken, akkor esett le, hogy mit veszíthetek. Szóval most az utolsó pillanatban kapálózok érte... próbálok ott lenni mellette, holnap is megyek be anyáékkal, holnap után meg műtik...és végülis ezzel így rájöttem, hogy mindig az utolsó pillanatban kapálózok minden után...és megkéne tanulnom, hogy ez másként legyen.... De ez is a gyengeségem jele.... mindig azt mondtam. hogy én vagyok az erős csaj meg hasonlók, de most még az állarcom sem tudom fenn tartani. És ezt szégyenlem... ezét sem akartam veled találkozni. Tudom jól, hogy ott lennél nekem, de egyszerűen nem szeretek segítséget kérni senkitől sem.... szóval sajnálom.... én nem akartam rosszatt, csak most így sikerült másokon, főként rajtad levezetni azt amit magamon kéne. Amikről én tehetek.... Sajnálom Merci....
Ha elolvastad akkor talán megérted, ha nem akkor azt is megértem...
~Vannak szavak, melyeket sosem tudsz időben kimondani: segíts, sajnálom, ne haragudj, félek, szeretlek....
xxx nicole*